Híres szülöttek

Békássy Ferenc
(1893. - 1915. - Dobronouc)
költő

Az alkotóotthon parkjában szinte jeltelenül, csak Alfa és Omega betűvel ellátott sírkő egy 22 éves korában a harctéren elesett huszár-önkéntes porait takarta. (2003-ban a betűk már nem olvashatók. Új síremléket készítettek sírja fölé az elmúlt években.) Békássy Ferenc az új magyar irodalom ígéretes tehetsége, a Nyugat alapító nemzedéke után feltűnt első eredeti költő. A magyar – angol szellemi kapcsolatok kiemelkedő alakja volt. Esztelen és céltalan halálára a megrendülés hangján Babits írt nekrológot, irodalmi hagyatékának három kötetét később Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár és Tóth Árpád méltatta.

Apja Békássy István, Vas megye főispánja, a zsennyei kastély ura volt. Nem szokványos tagja a századfordulón osztályának: Szabó Ervinnel és polgári radikálisokkal tartott kapcsolatot. Öt gyermekét Angliában taníttatja. Környezetében töltötte gyermeksége legszebb idejét a legszorosabb családtagként befogadott szegény rokon, a Galilei- pör majdani első számú vádlottja, Duczynska Ilona.

Békássy Ferenc a koedukációs Bedales School elvégzése után 1911-ben a Cambridge-i King’s College-ban folytatott irodalmi és történelmi tanulmányokat. Beválasztották az elit vitaklubba, az Apostolok Társaságába is. Ott került szoros baráti kapcsolatba az őt Zsennyén is meglátogató John Maynard Key-nesszel, a későbbi hírneves közgazdásszal, Bertrand Russel-lel a későbbi filozófussal, illetve Keynes révén Leonard és Virginia Woolffal. Cambridge-ből küldött bemutatót Babitsnak, magyar verseiből.Neki köszönhetjük az első hiteles angol nyelvű tanulmányt Adyról és Babitsról. Angolul írt és verselt. Angolul írt verseinek posztumusz kötetét, az Adriaticát a nagy regény- és esszéíró, Virginia Woolf szedte és nyomatta ki 1925-ben.

Békássy Ferenc a magyar-angol költő tragédiája szinte egyetlen napon múlott. A nemzetközi helyzet súlyosbodásával 1914. augusztus 11-én hagyta el Angliát, amely másnap hadiállapotba lépett az Osztrák-Magyar Monarchiával. Feltehetjük a kérdést, mi van, ha csak egyetlen napot késik?.....

Nevét a Cambridge-i King’s College kápolnájában – az angol hősi halottaké alatt – külön emléktábla őrzi. Magyarországon alig esik róla szó, Vas megye sem említi nagyjai között, és Zsennyének is többet kellene róla megemlékeznie, pedig "nem volt magyar író, aki az angol szellemi élet ennyi nagyságával lett volna ismeretségben és barátságban."

Fábián László
(1940.május 9. - )
író, költő, műfordító, hírlapíró

Szülei: Fábián László, Molnár Etelka. Gyermekei: László 1966; Zoltán 1976; Kálmán 1981.

Tanulmányait 1946 őszén a zsennyei katolikus elemi iskolában kezdte, 1964-ben kapott magyar-orosz szakos középiskolai diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Az egyetem elvégzése után előbb a MAFILM dramaturgja, majd népművelő. 1976-tól megszűntéig a Film, Színház, Muzsika munkatársa-szerkesztője, 1990-től a Heti Magyarország főszerkesztő-helyettese, majd egy év múlva az Új Magyarország főszerkesztője. 1995-től dolgozott Szombathelyen az Életünknél, előbb főszerkesztő-helyettesként, majd igazgató-főszerkesztőként.

1976 óta az Iparművészeti Egyetem adjunktusa, jelenleg a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola óraadó tanára. Mintegy negyven könyv szerzője, fordítója (orosz, lengyel, finn, német, olasz, török nyelvekből).

Elismerései: Kalevala díj (a finn államtól), Mikes Kelemen díj, Deák Ferenc díj.

Munkái:
Első nagysikerű könyve, a magyar posztmodern regény megalapozása: Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza...(1976), legfrissebb regényei: 1876 vagy az elrejtett ember, "...maradék Édene" (2003). Versei Hombár című kötetében láttak napvilágot. Bölcseleti trilógiája: A fájdalom embere (1997), A gond embere (2002), Az öröm embere. Számos képzőművészeti könyv szerzője.